Az egészségügyi törvény alapján hazánkban – állampolgárságtól és biztosítási jogviszonytól függetlenül – mindenkinek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.
Sürgős szükség esetén – amelynek fogalmát az 52/2006. (XII. 28.) EÜM-rendelet határozza meg – nincs szükség beutalóra. Azonnal és közvetlenül lehet orvoshoz fordulni.
A sürgősségi ellátást igénylő állapotok tüneteire az alábbiak jellemzők:
Sürgősségi kórképek tünetei lehetnek – többek között – az alábbiak:
A magyarországi sürgősségi betegellátó rendszer szintjei az alábbiak:
A sürgősségi ellátás célja, hogy a betegek az ország bármely területén azonos eséllyel, azonos időn belül jussanak azonos minőségű egészségügyi ellátáshoz.
A sürgősségi ellátás nem érkezési sorrendben, hanem a világszerte alkalmazott ún. sürgősségi osztályozási rendszer (triage, ejtsd: triázs) alapján történik. Hazánkban a Magyar Triage Rendszer határozza meg az ellátás megkezdéséig a várakozás időtartamát, ami a betegségtől, állapottól függően az 5 perctől akár 2 óráig is eltarthat.
Az osztályozási rendszer alapján az ellátás:
Az ellátás a kezdeti állapotstabilizálástól az elsődleges ellátásig tart.
A betegeket a sürgősségi osztályokról állapotuktól függően elbocsátják, vagy a végleges ellátást biztosító kórházi osztályra és/vagy szakrendelésre irányítják át. A kezelőorvosnak nagy segítséget jelenthet, ha mielőbbi tájékoztatást kap a sürgősségi ellátásra szoruló beteg rendszeresen szedett gyógyszereiről, korábbi betegségeiről, esetleges allergiájáról.
Sürgős szükség vagy életveszély esetén időponttól és helytől függetlenül mindenkinek állampolgári kötelessége a szükséges intézkedés haladéktalan megtétele!
Az egységes sürgősségi hívószám a: 112 amelyen sürgős szükség esetén mentőt hívhat.
Az elsősegélyt és sürgős ellátást igénylő személy környezetében lévő minden személynek törvény szerinti kötelessége mentőt hívni és elsősegélyt nyújtani az adott körülmények között, a tőle elvárható módon és a rendelkezésére álló eszközöktől függően.
A felismerés, a gyors cselekvés életeket ment.
A nem hirtelen fellépő panaszokkal, amelyek például már több napja tartanak hirtelen állapotromlás nélkül, ne a sürgősségi ellátást vegye igénybe, hanem a háziorvosi rendelést vagy a szakrendeléseket.
A sürgősségi ellátásban – beleértve a mentőszolgálatot, az orvosi ügyeleteket és a sürgősségi osztályokat is – történő várakozást jelentősen növelheti a nem sürgősségi kórképekkel történő igénybevétel. Ezért fordulhat elő, hogy esetleg több időt kell várni egy sürgősségi osztályon, mint a háziorvosnál vagy a szakrendelőben.